Burlington, VT

A tegnapi nap folyamán Burlington-t látogattuk meg, mivel szabad napunk volt. Dejó:) Nagyon gyönyörű kis város..hangulatos, rendezett, olyan reneszánszos, meg minden. A város egy nagy tó partján van és a fő utcája eléggé leejtős és a végébe van a tó...és persze fentröl látszik le a tó, miközbe lefele sétál az ember:) naaagyon szép! Voltunk a Vermont-i egyetemnél is meg a campus.oknál is. Mint a filmekbe:) Latin betük vannak a házakon és lehet látni azért hogy melyik lány és melyik fiu campus:) (pl: a lányos az rozsaszines vagy pirosas). Ez a kép a Church utcán van...amolyan sétáló utca. Nagyon jó üzletek vannak, sok élő zene!, éééésss persze Starbucks kávézó:D Nagyon jól telt. Olyan jól esik utazgatni kicsit...kimozdulni a munkából. Nagyon nehéz és rutinos a munka, ami persze unalmas. A lányokkal mindig azt mondjuk, hogy "dejó egy kis civilizáció":))

Amugy nagyon sok minden történt az elmúlt időben. Rég írtam és összegyült. Sajnos, volt párszor, hogy nem ment az internet, máskor meg túl fáradt voltam.

A konyhán, a lányokkal eléggé "feszült" lett a helyzet kicsit. Nem kell megijedni...ezek csak ilyen apró kis emberi hibák meg félreértések. Én mindig nagyon igyekszem jóba lenni minden konyha-társammal. Nem csak azért, hogy egy jó csapat munka legyen, hanem azért is, hogy mi saját magunk jól érezzük magunkat és ne tünjön- az amúgy is nehéz meló- egy kínnak.

Mi magyar lányok már egész jól összeforrtunk. Mindent megbeszélünk...álmodozunk New York-ról, egereket fogunk!!:))....vakarjuk a szúnyog csípéseinket, reggel mindig egymást ébreszgetjük(persze úgy mintha a világ vége jönne:p), sepregetéskor mindig kiabálva beszélgetünk(mert óriási az ebédlő), mosogatáskor vizeskedünk:p és persze joghurtos-csokis-lekváros-mogyoróvajas-mikor milyeneks puszikat adunk egymásnak:)) szóval, jókat szórakozunk...:) és képzeljétek: van olyan is, hogy hamar telik az idő:)) Eddig olyan nehezen teltek. De most azért már jobb.

A napokban volt egy olyan napom, amikor teljesen- az utolsó cseppig is kivoltam.Testileg, lelkileg. Nem történt semmi konkrét....csak úgy rám tört minden. Hiányérzet.Erőtlenség. Testi gyengeség. Lelki zuhanás. Tudjátok, elég nehéz itt megélni a hivő életet. "Na mikor iszunk már? Jösz a buliba? Hallod,az a srááááác!! Reni,te már vagy 21, megveszed a piát nekünk?" Hmm...néha vannak sarokba szorító helyzetek. Sajnos volt már olyan, hogy ikább engedtem ,csak ne jöjjön ki cikin már.... Pfff... Most visszanézve sajnálom. Csak ugye nem akarom "elijeszteni" a mellettem lévőket. Úgy hirtelen. Amúgy, ami jó, hogy ugye mindennap szoktam olvasni azokat a kis igeverses cetliket, amit Tomimtól kaptam és mindig kérik (néha el is várják), hogy olvassam el nekik is, hogy mára mit ír. Volt olyan, hogy Tündi olyan izgatottan kérdezte hogy "na mit ír mára???olvasd el, nagyon kiváncsi vagyok". Olyan jó volt. Lehet neki csak egy kis semmi volt, de nekem nagyon jól esett! Ez azért jó kezdet,nem? Meg amikor a konyhán vannak kis feszültségek, meg pár csunya szó, meg satöbbi, akkor mindig valahogy kicsavarom-kifacsarom, hogy valami "jó" jöjjön ki belőle. Igyekszem. Ez az első nem-hivő táborom és szokatlan.Nehéz. Minden téren:p DE "az Én erőm erőtlenség által mutatkozik meg" mondja az Úr és én meg ebben bízom! Imátkozzatok értem.

Még kb 50nap és megyek haza:) Vágyok haza nagyon! Vagy legalábbis el a táborból:p:)) New York...valami:)

Szép hetet,hétvégét..vagy mi lesz most. Milyen nap van ma?? húú,egyáltalán nem tudom:p Itt sajna minden nap hétfő:)))))) jaj jaj:) van ez így.

Szóval, szép napokat kívánok:)